Rendíthetetlen hit

„... én veled vagyok, és senki sem fog rád támadni és ártani neked" (Csel 18,10).

Amíg az Úrnak még volt feladata Pál számára Korinthusban, addig nem árthatott Pálnak a nép dühe. A zsidók ellenálltak és káromoltak; de sem az evangélium hirdetését, sem a megtéréseket nem tudták meggátolni. Istennek hatalma van a legerőszakosabbak fölött is. Olykor tombol az emberek haragja Isten ellen, mégis látjuk az Ő dicsőségét, de még jobban megismerjük jóságát olyankor, amikor Isten féken tartja a dühöngők haragját, és neki van ehhez hatalma. „Hatalmas karodtól néma kővé válnak, míg átvonul a néped, Uram!" (2Móz 15,16).

Ezért ne félj senki emberfiától, ha tudod hogy köteles őrségedet teljesíted. Menj előre, ahogy az Úr Jézus tenné, és akik ellened állnak, megszégyenülnek és elhallgatnak. Sokszor volt már okuk az embereknek félelemre, és féltek is, de az Istenbe vetett rendületlen (rendíthetetlen) hit elsöpri a félelmet. Senki sem árthat nekünk, ha az Úr nem engedi. Ó, aki puszta szavával megszalasztja az ördögöt, uralkodik az ördög cimboráin is. Talán ezek máris jobban félnek tőled, mint te tőlük. Ezért haladj bátran előre, és ahol ellenségre számítottál, meglátod, barátokat fogsz találni.

Vezet az úton

„Elsővé tesz téged az Úr, nem utolsóvá" (5Móz 28,13).

Ha engedelmeskedünk az Úrnak, Ő még ellenségeinkkel is megláttatja, hogy áldás van rajtunk. Noha ez egy ószövetségi ígéret, érvényes Isten népére az új szövetségben is, mivel Jézus Krisztus eltörölte az átkot, de az áldást megerősítette.

A hívők dolga, hogy szent életükkel mutassák az utat a többi embernek. Ne a menet végén haladjanak, az emberi befolyások hatására ide-oda tévelyegve. Nem szabad meghódolnunk a korszellemnek, sőt, arra kell indítanunk korunkat, hogy az hódoljon Krisztusnak. Ha az Úr velünk van, nem arra törekszünk, hogy az evangéliumot megtűrjék a világban, hanem arra igyekszünk, hogy az első helyre kerüljön a társadalomban. Avagy nem pappá tette Isten az Ő népét? Tehát a tanítás a hívők dolga, és nem a hitetlen filozófiákból való tanulás. Avagy nem lettünk Krisztusban királyokká? Hogyan lehetünk akkor bűnös szokások rabjai és emberi vélekedések kiszolgáltatottai?

Drága barátom, helyes az Isten ügyéhez való hozzáállásod? Túl sokan hallgatnak szégyenlősségből vagy éppen gyávaságból. Miért engedjük, hogy az Úr Jézus neve a háttérben maradjon? Jó az, ha hitvallásunk hátul vonszolja magát, mint valami farok? Nem inkább az első helyre kellene kerülnie, bennünk és másokban is a meghatározó erővé válnia?!

Istenhez közeledni

„Közeledjetek az Istenhez, és Ő közeledni fog hozzátok" (Jak 4,8).

Minél jobban közeledünk Istenhez, Ő annál kegyelmesebben jelenti ki magát nekünk. Mikor a tékozló fiú hazafelé közeledik, apja elébe fut. Mikor a kibocsátott galamb visszatér a bárkához, Nóé kinyújtja a kezét, hogy beemelje. Amikor a szerető hitves közeledik férjéhez, az a szeretet szárnyain repül hozzá. Jöjj, drága barátom, közeledjünk Istenhez, aki olyan kegyelmesen vár ránk, sőt elénkbe jön!

Feltűnt már neked az Ézsaiás 58. rész 9. verse? Itt az Úr szinte felkínálja magát népének, amikor ezt mondja: „Itt vagyok!", mintha azt kérdezné: „Mit akarsz mondani nekem? Mit tehetek érted? Alig várom, hogy megáldhassalak!" Miért habozunk hát? Miért nem közeledünk hozzá? Isten közel van, hogy megbocsásson, megáldjon megvigasztaljon, segítsen, megelevenítsen, megszabadítson. Legyen életünk fő célja az Istenhez való közeledés! Aki ezt teszi, az mindent megtett! Ha az embertársainkhoz közeledünk, ők hamarosan megunhatnak és elhagyhatnak minket, de ha az Urat keressük, megtapasztaljuk, hogy Ő nem változik, hanem egyre közelebb jön hozzánk, és egyre teljesebb és boldogabb közösségre léphetünk vele.

Viselj gondot a szegényekre

„Az Úr enyhülést ad betegágyán" (Zsolt 41,4).

Jól figyeljük meg (2. vers), hogy ez az ígéret azoknak szól, akik törődnek a szegényekkel. Te is ilyen ember vagy? Ha igen, akkor neked is szól ez az Ige, de csak akkor!

Lásd: betegség idején hogy megáldja a szegények Istene az olyan embert, aki törődik a szegényekkel! Örökkévaló karjával támogatja lelkét, enyhülést ad neki, betegágyát puhává, kényelmessé teszi. Milyen gyöngédnek és együttérzőnek ismerjük meg Istent ebben a képben; milyen közel hozza Istent betegségre hajlamos, erőtlen életünkhöz. Ki hallott valaha arról, hogy a pogány istenek bármelyike, Jupiter, vagy akár az indiai vagy kínai bálványistenek ilyet tettek volna. Így csak Izráel Istene beszél. Ő „betegápolóként" áll oda az övéi ágya mellé, és gondozza őket. „Ő megsebez, de be is kötöz, összezúz, de keze meg is gyógyít" (Jób 5,17). Még ájulásunk is áldott, ha az Úr keblén tudhatjuk magunkat (keblére hanyatlunk), és ott nyerhetünk új erőt. A kegyelem a legjobb gyógyszer; az isteni szeretet a legjobb serkentő a betegeskedő számára. Erőssé teszi a lelket, még ha a soványságtól a csontok át is látszanak a bőrén. Nincs különb orvos az Úrnál, nincs jobb gyógyszer, mint az Ő ígérete, nincs jobb bor, mint az Ő szeretete.

Kedves olvasóm, ha idáig elmulasztottad a szegények iránti kötelességedet, lásd meg, mit vesztesz el ezzel, légy ezután a szegények barátja és segítője.

A LEGKÉNYESEBB KÜLDETÉS A FÖLDÖN

"A vőlegény barátja" (Jn 3,29)

A jóságnak és tisztaságnak sohasem szabadna önmagára vonnia a figyelmet, hanem mint a mágnesnek Jézus Krisztushoz kellene vonzania az embereket. Ha szentségem nem Őfeléje vonz, akkor nem is igazi szentség, csupán olyan hatás, amely oda nem illő érzelmeket ébreszt és mellékvágányra tereli a lelkeket. A legkomolyabb szent is akadály lehet, ha nem Jézus Krisztust mutatja meg, hanem csak azt, amit Krisztus tett érte. Az ilyen ember azt a benyomást kelti: "Milyen nagyszerű jelleme van!" - A Vőlegény hűséges barátja nem ilyen; mert ha ilyen vagyok, mindig én növekszem, és nem Ő.
Hogy a Vőlegény barátságában és az iránta való hűségben megmaradhassunk, minden másnál több gondot kell fordítanunk a vele való eleven, benső kapcsolatra. Semmi más nem fontos ennyire, még az engedelmesség sem. Néha nincs is minek engedelmeskednünk, egyetlen teendőnk az, hogy fenntartsuk Jézus Krisztussal élő kapcsolatunkat és jól vigyázzunk, hogy semmi ne kerüljön kettőnk közé. Engedelmeskednünk csak adódó alkalommal kell. Amikor válságba jutunk, rá kell jönnünk arra, hogy mi az Isten akarata, de az élet nagyobb része nem tudatos engedelmesség, hanem annak a viszonynak a megőrzése, amiben a Vőlegény barátja maradhatok. A keresztyén munka is visszatarthat valakit attól, hogy egész figyelmével Jézus Krisztus felé forduljon. Ahelyett, hogy a Vőlegény barátai lennénk, műkedvelő gondviselést játszunk és saját fegyvereivel harcolunk ellene.

Megerősít és megtart

„De hűséges az Úr, aki megerősít titeket, és megőriz a gonosztól" (2Tesz 3,3).

Az emberekből gyakran hiányzik mind az értelem, mind a hit. Mindig vannak körülöttünk oktalan és gonosz emberek. Semmi értelme, hogy vitatkozzunk velük, vagy egyezkedjünk: csalárd a szívük és fondorlat a beszédük. Mit tegyünk hát akkor? Állandóan gyötrődjünk miattuk? Nem! Forduljunk inkább erőért az Úrhoz, mert Ő hűséges. Igéjének egyetlen ígéretét sem szegi meg soha. Nem túlzottak a velünk szemben támasztott igényei, és nem zárkózik soha el, amikor kérdéseinkkel hozzá fordulunk. Hűséges Istenünk van! Örvendezzünk ezen!

Úgy megerősít bennünket, hogy a gonoszok nem okozhatják bukásunkat, és úgy megőriz, hogy mindaz a gonosz, amely most fenyeget minket, valójában nem árthat nekünk. Micsoda áldás, hogy nem kell az emberekkel hadakoznunk (versengenünk), hanem az Úrhoz menekülhetünk, aki őszintén együttérez velünk. Van egy hűséges szív, van változhatatlan, örök szeretet; találjuk meg Benne nyugalmunkat. Az Úr valóra váltja, amit szolgáival eltervezett. Ne engedjük, hogy a félelemnek akár csak az árnyéka is elhomályosítsa szellemünket. Sem az emberek, sem az ördögök nem tudnak semmi olyasmit tenni, ami megfoszthatna minket Isten gondoskodásától és védelmétől. Kérjük ma az Urat, hogy erősítsen és tartson meg kegyelmében bennünket.

TEST SZERINT GONDOLKOZOM?

"Mert amikor irigykedés, versengés és visszavonás van köztetek, vajon nem testiek vagytok-e?" (1Kor 3,3)

A természeti ember mit sem tud a testiségről. A test a Szellem ellen törekedik, aki az újjászületéskor tért be hozzánk, a Szellem pedig a test ellen harcol. Ez idézi elő a test szerinti gondolkozást. "Szellem szerint járjatok" - mondja Pál - "és a test kívánságát véghez ne vigyétek" (Gal 5,16), így eltűnik majd a testi gondolkozás.

Vajon te kis dolgok miatt is hamar elszomorodsz és összeférhetetlen vagy? "Ó, a keresztyén ember soha nem ilyen." De Pál apostol azt mondja, hogy igenis ilyen, és ezeket a dolgokat kapcsolatba hozza a testies gondolkozással. Van-e a Bibliában olyan igazság, amely nyomban felingerel? Ez is bizonyítja, hogy még testi vagy. Ha a megszentelődés végbement benned, akkor nyoma sincs többé ennek a gondolkozásnak.

Ha Isten Szelleme felfed benned valami helytelent, nem azt kívánja tőled, hogy hozd rendbe, hanem hogy fogadd el a világosságot, és majd Ő rendbe hozza. A világosság gyermeke nyomban bevallja bűnét és leplezetlenül áll Isten színe elé; a sötétség gyermeke ellenben így szól: "Ó, ki tudok magyarázkodni!" Amikor betör a fény és meggyőződsz igazságtalanságodról, légy a világosság gyermeke, valld be és Isten majd elbánik azzal, ami rossz. Ha véded magad, azzal csak azt bizonyítod, hogy a sötétség gyermeke vagy.

Mi a bizonyítéka annak, hogy megszűntél testiesen gondolkozni? Ne ámítsd magad: amikor megszűnik testies gondolkozásod, ez az elképzelhető legkézzelfoghatóbb dolog. Isten majd gondoskodik róla, hogy végtelen lehetőségeid legyenek kegyelme csodájának kipróbálására. A gyakorlati kipróbálás az egyetlen bizonyíték. Akkor majd így szólsz: "Bámulatos! Ha ez azelőtt történt volna, neheztelés támadt volna bennem!" A földön te leszel a legjobban csodálkozó ember mindannak láttán, amit Isten belső életedben elvégzett.

AZ ÉGŐ SZÍV

"Vajon nem gerjedezett-e a mi szívünk?" (Lk 24,32)

Fel kell fedeznünk azt a titkot, hogyan maradhat a szívünk égő szív. Jézus hirtelen megjelenik, a tűz lángra lobban, csodálatos látásaink vannak, de még meg kell tanulnunk a mindenen áthatoló égő szív megőrzésének titkát. Az unalmas, sivár, komor hétköznap a maga megszokott kötelezettségeivel és embereivel mindig újra kioltja az égő szívet, míg meg nem tanuljuk a Jézusban maradás titkát.
Keresztyén életünk sok belső nyomorúságának nagy része nem a bűnre vezethető vissza, hanem arra, hogy nem ismerjük saját természetünk törvényeit. Például, hogy egy indulatnak szabad folyást engedjünk-e vagy sem, azt egyedül azon mérhetjük le, hogy megnézzük, mi lesz a következménye. Vond le a helyes következtetést és ha az eredmény olyan, amit Isten elítélne, ne engedj utat neki. Ha azonban azt az indulatot, amit Isten Szelleme lobbantott lángra, nem engeded érvényesülni az életedben, akkor majd alacsonyabb színvonalon jelentkezik a hatása. Ilyen módon lesz az ember érzelgőssé. Minél nemesebb, magasztosabb egy érzelem, annál mélyebbre aljasodik le, ha nem bontakozhat ki a neki szánt színvonalon. Ha Isten Szelleme felkavart téged, akkor engedelmeskedj a tőled telhető legteljesebb mértékben, ne törődj a következményekkel! Nem maradhatunk a megdicsőülés hegyén, hanem engedelmeskednünk kell az ott nyert világosságnak: tettekben kell a látást megvalósítanunk. Amikor Isten látást ad valamiről, akkor vidd véghez! Ne bátortalanítson el, hogy mibe kerül!