Ne zárd el a szeretetedet!

„… az alabástrom tartót feltörte, és ráöntötte a kenetet Jézus fejére।” (Márk 14:3)

Márk feljegyzi: „…odament egy asszony, akinél valódi és drága nárduskenet volt egy alabástrom tartóban: ezt az alabástrom tartót feltörte, és ráöntötte a kenetet Jézus fejére. Egyesek bosszankodtak magukban: »Mire való a kenetnek ez a pazarlása? Hiszen el lehetett volna ezt adni több mint háromszáz dénárért, és a pénzt a szegényeknek szétosztani«. És megharagudtak az asszonyra, de Jézus ezt mondta: »Hagyjátok őt! Miért bántjátok? Hiszen jót tett velem, mert a szegények mindig veletek vannak, és amikor csak akartok, jót tehettek velük, én azonban nem leszek mindig veletek. Megtette, ami tőle telt: előre megkente a testemet a temetésre. Bizony, mondom néktek, hogy az egész világon bárhol hirdetik majd az evangéliumot; amit ez az asszony tett, azt is elmondják majd az ő emlékezetére«” (Márk 14:3-9). Arimátiai József felajánlotta a sírját, Nikodémus pedig száz font kenetet hozott bebalzsamozásra Jézus temetésekor, de a Szentírásban erről egyetlen dicsérő szót sem olvasunk. Ez az asszony egyetlen fontnyi kenetet öntött Jézusra, amikor még élt, és Jézus két dolgot mondott erre: a) „Megtette, ami tőle telt”. A szeretetteljes cselekedetek általában nem azt jelentik, hogy nagy dolgokat teszünk, hanem, hogy kis dolgokat nagy szeretettel. b) „Amit ez az asszony tett, azt is elmondják majd az ő emlékezetére”. Rólad mi jut majd eszébe az embereknek, a szolgáló élet vagy az önközpontúság? Ha valakiről jó véleményed van, mondd el neki! Indulj, és töltsd meg az életét örömmel, amíg még van idő! A nagyrabecsülés kifejezése, a megbocsátás szavai olyan különleges ajándékok, melyek ott vannak a gondolataidban. Add át őket, amíg még teheted! Ne tartsd elzárva a szeretetedet!

Az élet hullámvasútja (5)

„Szépen megalkotott mindent a maga idejében” (Prédikátor 3:11)

Menet közben kiszállni nem alternatíva, hanem őrültség! Egy letört gyülekezeti tag ezt mondta a lelkipásztorának: „Belefáradtam a próbálkozásba। Már olyan régóta padlón vagyok; nem tudom összeszedni a hitemet, hogy higgyek Isten szabadításában.” A lelkipásztor így felelt: „Először is: soha nem fogod tudni igazolni azt, hogy feladod, mert Isten a te oldaladon áll. Ő nem hagy el téged, megígérte, hogy »nem hagy el téged, és nem marad el tőled. Ne félj hát, és ne rettegj!« (5Mózes 31:8). Másodszor: az Ő igéje azt mondja: »Ha hűtlenek vagyunk, ő hű marad, mert ő magát meg nem tagadhatja« (2Timóteus 2:13). Itt nem csupán a te hitedről van szó, hanem Isten hűségéről. Amikor úgy érzed, hogy nem tudsz hinni, akkor ne az Istenbe vetett hitedre (vagy annak hiányára) összpontosíts, koncentrálj az Ő irántad való hűségére!” Milyen nagyszerű tanács ez az élet hullámvasútjára vonatkozóan! Sőt, adjunk hozzá még néhány bátorító észrevételt. Harmadszor: Isten nem tartozik nekünk magyarázattal, ezért ezt ne is keressük, viszont megígérte a kimenekedést! „Isten… el fogja készíteni a szabadulás útját is, hogy el bírjátok azt viselni” (1Korinthus 10:13). Amíg ki nem hoz belőle, addig segít átjutni rajta. A te dolgod csak annyi, hogy maradj fenn a hullámvasúton. Negyedszer: Isten minden körülmények között a javadat munkálja. „Azt pedig tudjuk, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál, azoknak, akiket elhatározása szerint elhívott” (Róma 8:28). Isten összerendezi a csúcsokat és mélységeket, úgy, hogy mindennek a kimenetele a te javadat szolgálja. Ötödször: amíg Isten így cselekszik, a Fiú és a Szentlélek naponta közbenjár az Atyánál érted (ld. Róma 8:26-32,34-39). Ha mindez együttműködik a te érdekedben, akkor hogyan lennél képes feladni?

Tartozunk annyival az Úrnak,hogy ne adjunk fel mindent a legnagyobb nehézségekben sem,már ha Ő ilyen nagy áldozatot hozott értünk.

Hogy megdicsőítsük Krisztus Jézust

"Ő engem fog dicsőíteni, mert az enyémből merít,
és azt jelenti ki nektek" (Jn 16,14).



  Maga a Szent Szellem sem tudja mással megdicsőíteni az Úr
Krisztust, mint azzal, hogy megmutatja nekünk, ki valójában Jézus
Krisztus. Krisztus legjobb ajánlólevele Ő saját maga. Nincs rajta
semmi más dísz, mint tulajdon lényének dicsősége.
  A Vigasztaló azt jelenti ki nekünk, amit az Úrtól kapott. Mi soha
semmit nem láthatunk helyesen, csak ha azt Isten Szelleme már
kijelentette nekünk. Ő képes szellemünket megnyitni és a Szentírást
érthetővé tenni a számunkra. Ez az a két módszer, amellyel bemutatja
nekünk Urunkat. Nagy művészet valamely dolgot hűen megmagyarázni, a
Szent Szellem azonban a legmagasabb fokon ért ehhez a művészethez. Ő a
dolgokat a maguk valóságában mutatja be nekünk. Hogy ez milyen nagy
kiváltság, azt tudják mindazok, akiknek a megszentelt látás
osztályrészük lehetett.
  Törekedjünk azért a Szellemtől nyert megvilágosodásra. Ne
kíváncsiságunk kielégítésére, ne is azért, hogy saját magunkat
vigasztaljuk meg, hanem azért, hogy ezáltal lássuk a megdicsőült
Krisztust. Ó, bárcsak lennének hozzá méltó elképzeléseink róla, és ne
gyaláznánk méltatlan gondolatokkal Urunkat! Bárcsak olyan elevenen
élne bennünk lénye, munkássága és dicsősége, hogy teljes szívvel és
lélekkel tudnánk dicsérni Őt. Akinek a szíve a Szent Szellem vezetése
által gazdagodott meg, az Megváltóját mérhetetlenül megdicsőíti. -
Jöjj, Szent Szellem, mennyei fény, mutasd meg nekünk Krisztust, a mi
Urunkat!

A Szentlélek nemrég nekem is rávilágított arra,
hogy mennyire szeret az én teremtő Atyám,
Aki egyszülött Fiát adta értem।
 Újra érzem az Ő szerelmét és kegyelmét।
 Tudom,hogy az én hitem GYŐZTES HIT!

Kit, mikor és hogyan szabadít meg?

"...meg tudja szabadítani az Úr a kegyeseket a kísértésből, a  gonoszokat pedig büntetések között megtartani az ítélet napjára"  (2Pt 2,9)

   Az igazakat megpróbálja Isten. Nem igazi hit az, amely nem ment át  próbán. A kegyesek azonban megszabadulnak a próbákból, nem valamely  véletlen, vagy külső segítség folytán, hanem az Úr közbelépése által.  Ő szabadítja meg a benne bízókat. Isten szereti az istenfélőket,  mindig tudja, hol vannak és mi a sorsuk.    Olykor azt hiszik, hogy szinte útvesztőbe kerültek, és sejtelmük  sincs, hogyan menekülhetnek meg a fenyegető veszély elől. De amit ők  nem tudnak, azt tudja az Úr. Ő tudja, hogy kit, mikor és hogyan fog  megszabadítani. Úgy szabadít meg, ahogyan az istenfélő embernek  leginkább a javát szolgálja, akkor, amikor az a kísértőt a legjobban megszégyenítheti, és amikor Isten dicsősége a legnyilvánvalóbban  megmutatkozhat. Nyugodtan az Úrra bízhatjuk a „hogyan"-t és  örvendezhetünk, hogy Ő így vagy úgy, de hatalmas jobbjával  dicsőségesen átsegíti népét e földi életben a veszélyeken, próbákon és  kísértéseken.    Ne kutassak tehát ma sem az Úr titkai között, hanem várjam  türelmesen a szabadulás idejét, bízva abban, hogy noha én nem látok  kiutat, mennyei Atyám már készíti a szabadulás útját számomra.

Miért maradnál fogoly?

"Akkor jóra fordítja sorsodat Istened, az Úr" (5Móz 30,3).
     Isten népe fogságra adhatja önmagát a bűn által. A keserű gyökérnek  igen keserves gyümölcse ez. Micsoda szomorú fogság az, amikor Isten  gyermeke eladja magát a bűnnek: megkötözi a Sátán, megfosztja  szabadságától, imája erejétől és az Úrban való örömétől. Vigyázzunk, hogy ne kerüljünk ilyen fogságba.    Ha azonban mégis így jártunk, akkor viszont ne essünk semmi esetre  sem kétségbe. Nem maradhatunk örökké ebben a szolgaságban! Az Úr Jézus  túl drága árat fizetett szabadulásunkért, semhogy az ellenség kezében  hagyhatna minket. Ez a szabadulás útja: „Ha megtérsz az Úrhoz, a te Istenedhez". Ahol először szabadulást találtunk, ott újra megtaláljuk  azt. Ha Krisztus keresztjének lábánál bűneinket megvalljuk, bocsánatot  és szabadulást nyerünk. Szeretné az Úr továbbá, ha mindenben  engedelmeskednénk, amit parancsol nekünk. Ha teljes szívünkből ezt  tesszük, akkor hamarosan vége lesz a fogságnak.    Gyakran elmúlik szellemi fásultságunk és lelkünk szomorúsága,  mihelyt elhagyjuk bálványainkat, és engedelmesen hódolunk az élő Isten  előtt. Nem kell mindvégig fogságban maradnunk! Visszatérhetünk Sion  polgárai közé, mégpedig azonnal.    Urunk, szabadíts meg fogságunkból!

Isten velünk

"Isten veletek lesz" (1Móz 48,21).

     A jó öreg Jákób nem maradhatott tovább József mellett, mert eljött  halála órája. Mégsem féltette fiát, mert hittel mondhatta: „Isten  veletek lesz!" Mikor nagyon kedves rokonunk vagy barátunk hal meg,  nekünk is azzal kell vigasztalnunk magunkat, hogy az Úr nem távozott  el mellőlünk. Ő él és mindörökké velünk marad.    Ha Isten velünk van, a legjobb társaságban vagyunk, még ha  szegények és megvetettek vagyunk is. Ha Isten velünk van, mindig van  elegendő erőnk, mert az Úrért dolgozni sohasem megerőltető. Ha Isten  velünk van, mindig biztonságban vagyunk, mert semmi sem árthat annak, aki az Ő árnyékában lakozik. Micsoda öröm az számunkra: Isten nemcsak  most von velünk, hanem mindig velünk lesz. Velünk, családunkkal,  gyülekezetünkkel. Jézus neve, Immánuel, is azt jelenti, hogy velünk az  Isten. Vajon nem az mindenek felett a legjobb, hogy Isten velünk van?  Ezért nincs okunk a félelemre inkább örüljünk és reménykedjünk.  Krisztus ügye halad, az igazság fog győzni, mert az Úr azokkal van,  akik Ővele tartanak.    Bárcsak egész nap ezen örvendeznének ennek a kis könyvnek az  olvasói! Ennél nagyobb örömet sehol másutt nem lehet találni.

Már nem tart soká

„Legyetek tehát ti is türelemmel, és erősítsétek meg a szíveteket, 
mert az Úr eljövetele közel van" (Jak 5,8).

  Az Énekek Énekének utolsó mondatai között ez áll: „Siess hozzám, 
szerelmesem", a Jelenések könyvének záró szavai között pedig ezt 
olvassuk: „A Szellem és a menyasszony így szól: »Jöjj!«; a Vőlegény 
pedig így válaszol: »Bizony, hamar eljövök!«". A szeretet vágyakozik 
az Úr dicsőséges megjelenésére, és örül a drága ígéretnek: „Az Úr 
eljövetele közel van!" Ez megerősíti szívünket, míg a várakozás ideje 
tart. Ezen az ablakon reménységgel nézhetünk ki.
   Ezen a szent „achát ablak"-on át fényáradat özönlik a jelenbe, és 
késszé tesz a munkára, képessé a szenvedések elviselésére. 
Megpróbáltatunk? A küszöbön álló öröm intsen türelemre. Kifáradtunk, 
mert vetettünk, de nem arathatunk? Fogadjuk meg Igénk bátorítását és 
legyünk türelemmel! Kísértések környékeznek, és már-már meginog a 
szívünk? Legyünk bizakodók, az Úr hamarosan eljön, és azt üzeni: 
„erősítsétek meg szíveteket!" Legyetek határozottak, szilárdak, 
rendíthetetlenek, állhatatosak, „buzgólkodjatok mindenkor az Úr 
munkájában" (1Kor 15,58). Nemsokára meghalljátok a Királyunk jövetelét 
jelző ezüstkürtök szavát. Semmit se féljetek! Tartsátok a bástyákat,
mert Ő jön. Már a mai napon is megérkezhet.

Az Úr a mi kísérőnk

"Ha a halál árnyéka völgyében járok is, nem félek semmi bajtól, mert  Te velem vagy: vessződ és botod megvigasztal engem" (Zsolt 23,4). 

    Milyen bizalmat adnak ezek a szavak a halálos ágyon! Milyen sokan  mondogatták hálás örömmel utolsó órájukban!    De ez a vers szól azokhoz is, akik életük teljében erős félelmekkel  küzdenek. Egyesek - miként Pál - naponta el kell temessék  búskomorságra hajlamos kedélyüket. Bunyan szerint a Halál Árnyékának  völgyén sokkal korábban kell átmennünk, mint hogy a mennyei dombok  tövében kanyargó folyóhoz megérkeznénk. Jó néhányan már többször is  átmentünk a „halál árnyékának" sötét és félelmetes szorosán, és  tanúságot tehetünk, hogy csak az Úr kegyelmével tudtunk megállni a  sötét gondolatok, félelmek és levertség között. Az Úr ereje támogatott  és tartott meg, amikor a gonosz rettentgetett, és szellemünk már-már  teljesen megkeseredett. Teljesen lesújtva és szorongattatva éreztük  magunkat, de megtartattunk, mert tudtuk, hogy jelen van a Nagy  Pásztor, és bíztunk abban, hogy botjával elhárítja az ellenség halálos  csapását.    Ha jelenünket elhomályosítják a szomorúság baljós szárnyai,  dicsőítsük Istent a belé vetett csöndes bizalommal!

Aki igazán hisz, egyre jobban fog hinni

"Mert akinek van, annak adatik, és az bővölködik" (Mt 13,12).

 Akit az Úr elárasztott kegyelmével, annak még többet akar adni. Már
egy kicsiny hit is olyan, mint a fészekbe tett tojás; még több hit jön
hozzá. De ez a hit ne legyen színlelt hit, hanem valóságos
gyümölcsöket termő hit legyen, ne csupán szép beszéd. Mert egy napon
elvétetik tőlünk a bizonyságtétel, ha az csak üres beszéd volt. Az
ítéletet éppolyan komolyan kell vennünk, mint az ígéretet.
  Áldott az Úr, aki folyamatosan árasztja ránk kegyelmét, még az is
bővölködhet majd, akinek most még csak kicsi, de valóságos hite van.
Bárcsak így bővölködhetnénk! A kegyelemben való bővölködés olyan
dolog, amire érdemes törekedni. Jó, ha az ember bővölködik a tudásban,
de még jobb, ha a szeretetben bővölködik. Jó, ha igyekszünk hasznosak
lenni Isten szolgálatára, de még jobb, ha az Úrtól tudunk mindent
hittel elkérni, még a szolgálatra való alkalmasságot is.
 Uram, Te adtad belém a bűn felismerését, kérlek, mélyjtsd el bennem
a gonosz iránti gyűlöletet. Te ébreszfetted a Krisztusban való hitet,
mélyítsd el azt teljes bizonyossággá. Te ébresztetted bennem az
irántad való szeretetet, tedd azt teljes odaadássá!

Az áldott otthon áldás lesz másoknak is

"Áldjon meg téged a Sionról az Úr, hogy láthasd Jeruzsálem jólétét 
egész életeden át" (Zsolt 128,5).

  Ez az ígéret az istenfélő embernek szól, aki buzgó igyekezettel jár 
a szentség útján. Az ilyen ember otthonát megáldja az Úr: felesége és 
gyermekei nagy boldogság forrása. A gyülekezetben is arra törekszik, 
hogy az Úr ügye ott is virágozzék, mert éppúgy gondja van az Úr 
házára, mint a magáéra. Ha az Úr építi háznépünket, illő, hogy mi is 
igyekezzünk az Úr házát építeni. Javaink csak akkor értékesek igazán, 
ha a kiválasztottak gyülekezetének építését szolgáljuk velük. 
   Áldás lesz életeden, ha felmégy a gyülekezetbe, a Sionra. Ott 
tanít, megelevenít, megvigasztal az Úr, ott száll fel az imádság és az 
áldás. Ott hangzik a bizonyságtétel a Nagy Áldozatról. Megáld téged az 
Úr a Sionról.
   De ez nemcsak neked válik hasznodra; maga a gyülekezet is így 
virágzik. Sokasodnak a hívők, és szent munkájukat siker koronázza. 
Vannak olyan áldott emberek, akiknek egész élete folyamán megvalósul 
ez az ígéret. Sajnos, amikor meghalnak, Krisztus ügye gyakran kárt 
szenved. Igyekezzünk hát, hogy mi is hasznosan munkálkodjunk Isten 
gyülekezetében, és boldognak láthassuk Jeruzsálemet egész életünkben.
   Uram, légy hozzam irgalmas, hogy ilyen áldott ember lehessek.

A szolga tisztességet nyer

"Aki a fügefát gondozza, az eszi a gyümölcsét, és aki gondoskodik  uráról, azt megbecsülik" (Péld 27,18).   

  Aki gondoz egy fügefát, élvezheti annak gyümölcsét fáradságáért.  Aki híven várja jó urát, tisztességet nyer jutalmul. Krisztus Jézus  pedig az uraknak Ura, a legkiválóbb gazda, micsoda kitüntetés, ha érte  a legkisebb szolgálatot is végezhetjük. A földi urak szolgálata olyan,  mintha vadalmafát gondoznánk és jutalmul vadalmát kapnánk. Az Úr Jézus  szolgálatában a legédesebb fügét termő fügefát gondozzuk. A neki való  szolgálat maga a gyönyörűség: ha kitartunk benne, az előléptetést  jelent, legnagyobb eredménye az áldott élet itt e földön, jutalma  pedig az odaát ránk váró dicsőség.    A legnagyobb elismerést akkor nyerjük majd, amikor beérnek a fügék,  tehát az eljövendő életben. Az angyalok, akik itt szolgálattevőink,  hazavisznek, amikor földi munkánk lejárt. A menny lesz dicsőséges  otthonunk, ahol az Úr Krisztus lakik, az örök élet lesz dicsőséges  jutalmunk, és mi az Úr Jézus társai lehetünk a dicsőségben. Ki tudná  teljes egészében felmérni ezt az ígéretet: „Aki gondoskodik uráról,  azt megbecsülik"?    Uram, segíts, hogy vigyázva szolgáljam Gazdámat. Ne akarjak  másfajta megbecsülést, csak azt az egyet, amelyet Te magad adsz majd!  A Te Szent Szellemed tegyen engem alázatosan és türelmesen várakozó  szolgáddá és munkásoddá!

Nincs szégyenre okunk

"Ne félj, mert nem vallasz szégyent" (Ézs 54,4).

Nem szégyenülhetünk meg hitünkben. A szőrszálhasogatók és 
kritikusok támadhatják a Szentírást, hitünk alapját, az Úr azonban 
évről évre világosabbá teszi, hogy ebben a Könyvben nincs tévedés, sem 
túlzás, sem hiányosság. Nem szégyen egyszerű hívőnek lenni. Az 
egyszerű hit, amely csak Krisztusra néz, a dicsőség koszorúja a hívő 
fején, és többet ér, mintha bármilyen rendjelet viselne a mellén.
   Nem szégyenülhetünk meg reménységünkben. Minden pontosan úgy lesz, 
ahogyan az Úr megmondta. Ő táplál minket, vezet, megáld és megnyugtat. 
Urunk eljön egyszer újra, és akkor vége lesz a siralom napjainak. Hogy 
dicsőítjük majd akkor az Urat, aki először élő reménységet adott 
nekünk, azután beteljesítette reménységünket.
   Nem szégyenülhetünk meg szeretetünkben sem. Jézus Krisztust 
mindenek felett szeretjük, és soha nem kell szégyenkeznünk azért, 
amiért szívünket neki szenteltük. A dicsőséges Szeretett meglátása 
majd igazolja az iránta való leglelkesebb ragaszkodást is. Senki sem 
kárhoztatja majd a mártírokat, mert meghaltak Érte. Ha majd Krisztus 
ellenségeit az ítélet sújtja, az Úr Jézus szeretteit magasztalni 
fogják a megdicsőültek, mert "nagyobb gazdagságnak tartották Egyiptom 
kincseinél a Krisztusért való gyalázatot" (Zsid 11,26)।

Atyám, Tied vagyok,
és szüntelen imádlak!
Dicsőség szent nevednek!

R: Dicsőség nevednek,
dicsőség nevednek,
dicsőség szent nevednek!

Jézus, Tied vagyok,
és szüntelen imádlak!
Dicsőség szent nevednek!

Lélek, Tied vagyok,
és szüntelen imádlak!
Dicsőség szent nevednek!

(Katolikus karizmatikus dalok, 19)

Van mindig hívő maradék

"De meghagyom közöttetek maradékul a szegény és nincstelen népet, 
amely az Úr nevében keres oltalmat" (Zof 3,12).


  Ha az igaz hit kihalóban van a gazdagok között, otthonra talál a 
világ szegényeinél, akik a hitben gazdagok. Az Úrnak ma is van hűséges 
népe. Én is közéjük tartozom?
   Talán éppen szomorú és szegény sorsuk miatt tanulnak meg az emberek 
bízni az Úr nevében. Akinek nincs pénze, kénytelen megtanulni hitből 
élni. Akinek a neve a saját szemében sem ér semmit, bölcsen teszi, ha 
más névben bízik, a legdrágábban, az Úréban. Istennek mindig van hívő 
népe, és ez többnyire nyomorult és szegény nép. Akármilyen kevésre 
becsüli is őket a világ, az, hogy jelen vannak az emberek között, 
kimondhatatlanul nagy áldást jelenthet egy egész országra. Ők 
jelentik a "jót", amely megtartja ezt a romlandó világot.
   Ismét csak felmerül a kérdés mindegyikünk számára: Én is közülük 
való vagyok? Nyomorúságnak érzem a bennem és körülöttem levő bűnt? 
Szellemileg szegénynek tartom magamat? Bízom az Úrban? Ez a fő kérdés. 
Jézus Krisztus Isten jellemét, személyét, nevét jelentette ki; bízom 
benne? Ha igen, akkor Istennek célja van velem ebben a világban.
   Uram, segíts, hogy betölthessem azt!

Kérjünk bölcsességet!

"„Ha pedig valaki nem elég bölcs, kérjen bölcsességet Istentől, aki  készségesen és szemrehányás nélkül ad mindenkinek, és meg is kapja"  (Jak 1,5).

     „Ha valaki nem elég bölcs." Fölösleges is a „ha", mert én biztosan  tudom, hogy nem vagyok bölcs. Mit tudok én? Hogyan tudom irányítani a  magam útját? Hogyan tudok másokat irányítani?     Uram, merő halgaság vagyok, és nincs bennem semmi bölcsesség.    Azt mondod: „kérjen Istentől". - Uram, én most kérek. Itt, a Te  lábadnál kérek bölcsességet a mai nap bonyolult és egyszerű ügyeihez,  mert tudom, hogyha Te nem őriznél, még a legegyszerűbb dolgokban is  nagy ostobaságokat követnék el.    Köszönöm Neked, hogy nem kell mást tennem, csak kérnem. Milyen nagy  kegyelem, hogy csak hittel kell imádkoznom, és Te megadod a  bölcsességet. Ebből az ígéretből láthatom, hogy milyen készséggel és  szeretettel nevelsz engem, nem úgy, mint egy haragos tanár. Ingyen  adod a bölcsességet - egy ostobának, akiben nincs semmi bölcsesség. Ó  Uram, köszönöm neked ezt a biztos és határozott ígéretet: „Meg is  kapja". Hiszem, hogy így lesz. A mai napon megismerteted gyermekeddel  azt az elrejtett bölcsességet, amelyhez a test szerinti bölcsek soha  nem juthatnak hozzá. „Tanácsoddal vezetsz engem, és végül dicsőségedbe  fogadsz" (Zsolt 73,24).

A legbiztosahb hely

"Én örök életet adok nekik, és nem vesznek el soha, mert senki sem 
ragadhatja ki őket az én kezemből" (Jn 10,28).

Hiszünk a szentek örök biztonságában. Mindenekelőtt azért, mert 
Krisztus tulajdonai, és Ő nem veszít el egyet sem a vérével megváltott 
bárányok közül, akiket az Atyától kapott.
   Azután, mert Ő örök életet ad nekik, és ami örök, az valóban örök. 
Ha a szellemi élet megszűnhetne, akkor az nem örök, csak időleges lét 
lenne. Az Úr azonban örök életről beszél, és ez kizárja, hogy valaha 
is vége lehetne. 
   Figyeljük meg továbbá, hogy az Úr kifejezetten hangsúlyozza: "nem 
vesznek el soha". Amíg csak a szavaknak jelentésük lesz, ez a szó 
arról biztosítja a hívőket, hogy nem fognak elveszni. A 
legcsökönyösebb hitetlenség sem tud más jelentést beleerőltetni ebbe a 
mondatba.
   Végül, hogy ez az ígéret kerek egész legyen, Isten kijelenti, hogy 
népe a kezében van, és Ő nem engedi, hogy bármiféle ellenség kiragadja 
onnan. Biztos, hogy ezt még a pokolbeli ősellenség sem tudja megtenni. 
Biztonságban vagyunk hatalmas Megváltónk kezében.
   Hagyjuk hát el a világias félelmet, de a világias bizakodást is, és 
pihenjünk meg békességben Megváltónk kezében.