Miért maradnál fogoly?

"Akkor jóra fordítja sorsodat Istened, az Úr" (5Móz 30,3).
     Isten népe fogságra adhatja önmagát a bűn által. A keserű gyökérnek  igen keserves gyümölcse ez. Micsoda szomorú fogság az, amikor Isten  gyermeke eladja magát a bűnnek: megkötözi a Sátán, megfosztja  szabadságától, imája erejétől és az Úrban való örömétől. Vigyázzunk, hogy ne kerüljünk ilyen fogságba.    Ha azonban mégis így jártunk, akkor viszont ne essünk semmi esetre  sem kétségbe. Nem maradhatunk örökké ebben a szolgaságban! Az Úr Jézus  túl drága árat fizetett szabadulásunkért, semhogy az ellenség kezében  hagyhatna minket. Ez a szabadulás útja: „Ha megtérsz az Úrhoz, a te Istenedhez". Ahol először szabadulást találtunk, ott újra megtaláljuk  azt. Ha Krisztus keresztjének lábánál bűneinket megvalljuk, bocsánatot  és szabadulást nyerünk. Szeretné az Úr továbbá, ha mindenben  engedelmeskednénk, amit parancsol nekünk. Ha teljes szívünkből ezt  tesszük, akkor hamarosan vége lesz a fogságnak.    Gyakran elmúlik szellemi fásultságunk és lelkünk szomorúsága,  mihelyt elhagyjuk bálványainkat, és engedelmesen hódolunk az élő Isten  előtt. Nem kell mindvégig fogságban maradnunk! Visszatérhetünk Sion  polgárai közé, mégpedig azonnal.    Urunk, szabadíts meg fogságunkból!