Kérjünk bölcsességet!

"„Ha pedig valaki nem elég bölcs, kérjen bölcsességet Istentől, aki  készségesen és szemrehányás nélkül ad mindenkinek, és meg is kapja"  (Jak 1,5).

     „Ha valaki nem elég bölcs." Fölösleges is a „ha", mert én biztosan  tudom, hogy nem vagyok bölcs. Mit tudok én? Hogyan tudom irányítani a  magam útját? Hogyan tudok másokat irányítani?     Uram, merő halgaság vagyok, és nincs bennem semmi bölcsesség.    Azt mondod: „kérjen Istentől". - Uram, én most kérek. Itt, a Te  lábadnál kérek bölcsességet a mai nap bonyolult és egyszerű ügyeihez,  mert tudom, hogyha Te nem őriznél, még a legegyszerűbb dolgokban is  nagy ostobaságokat követnék el.    Köszönöm Neked, hogy nem kell mást tennem, csak kérnem. Milyen nagy  kegyelem, hogy csak hittel kell imádkoznom, és Te megadod a  bölcsességet. Ebből az ígéretből láthatom, hogy milyen készséggel és  szeretettel nevelsz engem, nem úgy, mint egy haragos tanár. Ingyen  adod a bölcsességet - egy ostobának, akiben nincs semmi bölcsesség. Ó  Uram, köszönöm neked ezt a biztos és határozott ígéretet: „Meg is  kapja". Hiszem, hogy így lesz. A mai napon megismerteted gyermekeddel  azt az elrejtett bölcsességet, amelyhez a test szerinti bölcsek soha  nem juthatnak hozzá. „Tanácsoddal vezetsz engem, és végül dicsőségedbe  fogadsz" (Zsolt 73,24).