Nincs szégyenre okunk

"Ne félj, mert nem vallasz szégyent" (Ézs 54,4).

Nem szégyenülhetünk meg hitünkben. A szőrszálhasogatók és 
kritikusok támadhatják a Szentírást, hitünk alapját, az Úr azonban 
évről évre világosabbá teszi, hogy ebben a Könyvben nincs tévedés, sem 
túlzás, sem hiányosság. Nem szégyen egyszerű hívőnek lenni. Az 
egyszerű hit, amely csak Krisztusra néz, a dicsőség koszorúja a hívő 
fején, és többet ér, mintha bármilyen rendjelet viselne a mellén.
   Nem szégyenülhetünk meg reménységünkben. Minden pontosan úgy lesz, 
ahogyan az Úr megmondta. Ő táplál minket, vezet, megáld és megnyugtat. 
Urunk eljön egyszer újra, és akkor vége lesz a siralom napjainak. Hogy 
dicsőítjük majd akkor az Urat, aki először élő reménységet adott 
nekünk, azután beteljesítette reménységünket.
   Nem szégyenülhetünk meg szeretetünkben sem. Jézus Krisztust 
mindenek felett szeretjük, és soha nem kell szégyenkeznünk azért, 
amiért szívünket neki szenteltük. A dicsőséges Szeretett meglátása 
majd igazolja az iránta való leglelkesebb ragaszkodást is. Senki sem 
kárhoztatja majd a mártírokat, mert meghaltak Érte. Ha majd Krisztus 
ellenségeit az ítélet sújtja, az Úr Jézus szeretteit magasztalni 
fogják a megdicsőültek, mert "nagyobb gazdagságnak tartották Egyiptom 
kincseinél a Krisztusért való gyalázatot" (Zsid 11,26)।

Atyám, Tied vagyok,
és szüntelen imádlak!
Dicsőség szent nevednek!

R: Dicsőség nevednek,
dicsőség nevednek,
dicsőség szent nevednek!

Jézus, Tied vagyok,
és szüntelen imádlak!
Dicsőség szent nevednek!

Lélek, Tied vagyok,
és szüntelen imádlak!
Dicsőség szent nevednek!

(Katolikus karizmatikus dalok, 19)