„Majd ha lépések neszét hallod a szederfák teteje felől, akkor törj rájuk, mert akkor előtted megy az Úr, hogy megverje a filiszteusok táborát" (2Sám 5,24).
Mikor az Úr megindul és nekünk is jelt ad az indulásra, meg kell mozdulnunk. Az Isten Szelleme fúj, ahova akar, és mi halljuk a hangját. Ilyenkor legyünk nagyon éberek. Meg kell ragadnunk a rendkívüli alkalmat, és a lehető legtöbbet kell tennünk általa. A mi dolgunk, hogy szüntelen küzdjünk a filiszteusokkal, de mikor maga az Úr megy előttünk, akkor kiváltképpen erőteljesen kell küzdenünk.
A szél megmozgatta a fák tetejét, és ez volt a jel Dávid meg harcosai számára a támadáshoz, és amint megindultak, maga az Úr verte meg a filiszteusokat. Bárcsak adna az Úr a mai napon jelet a számunkra, hogy mikor beszéljünk Őróla sok ismerősünkkel! Legyünk éberek, hogy megragadhassuk a kedvező alkalmat. Ki tudja, hátha éppen ez a nap jelenti új ébredés kezdetét. Éberen figyeljük, hogy meghalljuk a szél zúgását, és jeladás esetén legyünk készen az azonnali indulásra. Az ígéret: „előtted megy az Úr" - legyen elegendő ahhoz, hogy felbátorodjunk. Ha az Úr megy előttünk, nem maradhatunk veszteg.
Ugy van
VálaszTörlésDehogy! Ahány keresztény egyház, annyiféle magyarázatot fogsz erre hallani. A kereszténység szélsőséges követelményeket támaszt, mert csak abszolútumokban képes gondolkodni, és semmi sem elég jó neki, hiszen istenhez akar hasonlítani a tökéletességben. Csak végtelen jóban és végtelen rosszban képes gondolkodni, de ez nem is gondolkodás, csak puszta beprogramozott, szemellenzős elvkövetés.
VálaszTörlés