„Ne irigyelje szíved a vétkeseket, inkább az Urat féld mindennap, mert van még jövendő, és reménységed nem semmisül meg" (Péld 23,17-18).
Mikor látjuk a gonoszok boldogulását, hajlamosak vagyunk arra, hogy irigykedjünk. Mikor halljuk vidám lármájukat, miközben mi szomorkodunk, már-már azt gondoljuk, hogy ők választották a jobbik részt. Nos: ez ostoba és bűnös gondolat. Ha jobban ismernénk őket, és főleg ha arra gondolnánk, milyen végre jutnak majd, inkább szánakoznánk rajtuk.
Az irigység gyógyszere az, ha szüntelenül Isten jelenlétének tudatában élünk, Őt imádjuk és vele vagyunk egész napon át, akármilyen hosszúnak tűnik is a napunk. Az igazi hit magasabb szintre emeli az ember lelkét, ahol tisztábban lát és kívánságai is magasabb rendűek lesznek. Minél több a mennyei elem az életünkben, annál kevesebb földi vágyunk lesz. Isten félelme megszüntet bennünk minden irigykedést.
Halálos csapást az mér az irigységre, ha nyugodtan végiggondoljuk a jövőt. Az istentelenek gazdagsága és dicsősége hiú díszlet csupán. A pompás látszat csak rövid ideig csillog, aztán mindörökre eltűnik. Mit ér majd a bűnösnek minden gazdagsága, amikor az ítélet elé kell állnia? A hívőt azonban béke és üdvösség várja, és örömétől senki sem foszthatja majd meg. Hagyd el azért az irigységet, és telj be édes megelégedettséggel!
Látom itt is csak a cenzúra megy! Jól jellemzi ez is a keresztény lelkületet. Ráadásul én ezt nem tartom bölcseletnek. A bölcselet messze túlmutat azon, hogy egy szent (-nek tekintett) könyvben utalni tudunk egy megfelelő részre. A valódi bölcselet messze nem foglalkozik annyit a külvilág átalakításával. A bölcseletnek több köze van a közönyhöz, mint az altruizmushoz (”önzetlenség, jótékonyság, emberszeretet”).
VálaszTörlésKedves Akárki,ez nem bölcselet,hanem tanács,a tanács pedig sohasem közönyös. Krisztus tanításának pedig sohasem a külvilág megváltoztatása volt a célja,hanem az egyén életének megváltoztatása a saját boldogsága érdekében.
VálaszTörlésA Római Birodalom sohasem foglalkozott az egyén életének boldogulásával. A kereszténység ténylegesen semmi más, mint egy politikai célzattal kitalált római mese. A kereszténység, mint a többi külső Istent imádó hitrendszer, nem más, mint az adott kor átverése. A politikai intézmény intézte el Jézus történelmi hitelesítését, hogy könnyebben irányítsák a társadalmat. Ennyi, és nem több! Hiába próbálod misztifikálni.
VálaszTörlés