2010. október 7., csütörtök

Ne zárd el a szeretetedet!

„… az alabástrom tartót feltörte, és ráöntötte a kenetet Jézus fejére।” (Márk 14:3)


Márk feljegyzi: „…odament egy asszony, akinél valódi és drága nárduskenet volt egy alabástrom tartóban: ezt az alabástrom tartót feltörte, és ráöntötte a kenetet Jézus fejére. Egyesek bosszankodtak magukban: »Mire való a kenetnek ez a pazarlása? Hiszen el lehetett volna ezt adni több mint háromszáz dénárért, és a pénzt a szegényeknek szétosztani«. És megharagudtak az asszonyra, de Jézus ezt mondta: »Hagyjátok őt! Miért bántjátok? Hiszen jót tett velem, mert a szegények mindig veletek vannak, és amikor csak akartok, jót tehettek velük, én azonban nem leszek mindig veletek. Megtette, ami tőle telt: előre megkente a testemet a temetésre. Bizony, mondom néktek, hogy az egész világon bárhol hirdetik majd az evangéliumot; amit ez az asszony tett, azt is elmondják majd az ő emlékezetére«” (Márk 14:3-9). Arimátiai József felajánlotta a sírját, Nikodémus pedig száz font kenetet hozott bebalzsamozásra Jézus temetésekor, de a Szentírásban erről egyetlen dicsérő szót sem olvasunk. Ez az asszony egyetlen fontnyi kenetet öntött Jézusra, amikor még élt, és Jézus két dolgot mondott erre: a) „Megtette, ami tőle telt”. A szeretetteljes cselekedetek általában nem azt jelentik, hogy nagy dolgokat teszünk, hanem, hogy kis dolgokat nagy szeretettel. b) „Amit ez az asszony tett, azt is elmondják majd az ő emlékezetére”. Rólad mi jut majd eszébe az embereknek, a szolgáló élet vagy az önközpontúság? Ha valakiről jó véleményed van, mondd el neki! Indulj, és töltsd meg az életét örömmel, amíg még van idő! A nagyrabecsülés kifejezése, a megbocsátás szavai olyan különleges ajándékok, melyek ott vannak a gondolataidban. Add át őket, amíg még teheted! Ne tartsd elzárva a szeretetedet!

2010. október 5., kedd

Az élet hullámvasútja (5)


„Szépen megalkotott mindent a maga idejében” (Prédikátor 3:11)

Menet közben kiszállni nem alternatíva, hanem őrültség! Egy letört gyülekezeti tag ezt mondta a lelkipásztorának: „Belefáradtam a próbálkozásba। Már olyan régóta padlón vagyok; nem tudom összeszedni a hitemet, hogy higgyek Isten szabadításában.” A lelkipásztor így felelt: „Először is: soha nem fogod tudni igazolni azt, hogy feladod, mert Isten a te oldaladon áll. Ő nem hagy el téged, megígérte, hogy »nem hagy el téged, és nem marad el tőled. Ne félj hát, és ne rettegj!« (5Mózes 31:8). Másodszor: az Ő igéje azt mondja: »Ha hűtlenek vagyunk, ő hű marad, mert ő magát meg nem tagadhatja« (2Timóteus 2:13). Itt nem csupán a te hitedről van szó, hanem Isten hűségéről. Amikor úgy érzed, hogy nem tudsz hinni, akkor ne az Istenbe vetett hitedre (vagy annak hiányára) összpontosíts, koncentrálj az Ő irántad való hűségére!” Milyen nagyszerű tanács ez az élet hullámvasútjára vonatkozóan! Sőt, adjunk hozzá még néhány bátorító észrevételt. Harmadszor: Isten nem tartozik nekünk magyarázattal, ezért ezt ne is keressük, viszont megígérte a kimenekedést! „Isten… el fogja készíteni a szabadulás útját is, hogy el bírjátok azt viselni” (1Korinthus 10:13). Amíg ki nem hoz belőle, addig segít átjutni rajta. A te dolgod csak annyi, hogy maradj fenn a hullámvasúton. Negyedszer: Isten minden körülmények között a javadat munkálja. „Azt pedig tudjuk, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál, azoknak, akiket elhatározása szerint elhívott” (Róma 8:28). Isten összerendezi a csúcsokat és mélységeket, úgy, hogy mindennek a kimenetele a te javadat szolgálja. Ötödször: amíg Isten így cselekszik, a Fiú és a Szentlélek naponta közbenjár az Atyánál érted (ld. Róma 8:26-32,34-39). Ha mindez együttműködik a te érdekedben, akkor hogyan lennél képes feladni?

Tartozunk annyival az Úrnak,hogy ne adjunk fel mindent a legnagyobb nehézségekben sem,már ha Ő ilyen nagy áldozatot hozott értünk.

2010. szeptember 29., szerda

Hogy megdicsőítsük Krisztus Jézust

"Ő engem fog dicsőíteni, mert az enyémből merít,
és azt jelenti ki nektek" (Jn 16,14).



Maga a Szent Szellem sem tudja mással megdicsőíteni az Úr
Krisztust, mint azzal, hogy megmutatja nekünk, ki valójában Jézus
Krisztus. Krisztus legjobb ajánlólevele Ő saját maga. Nincs rajta
semmi más dísz, mint tulajdon lényének dicsősége.
A Vigasztaló azt jelenti ki nekünk, amit az Úrtól kapott. Mi soha
semmit nem láthatunk helyesen, csak ha azt Isten Szelleme már
kijelentette nekünk. Ő képes szellemünket megnyitni és a Szentírást
érthetővé tenni a számunkra. Ez az a két módszer, amellyel bemutatja
nekünk Urunkat. Nagy művészet valamely dolgot hűen megmagyarázni, a
Szent Szellem azonban a legmagasabb fokon ért ehhez a művészethez. Ő a
dolgokat a maguk valóságában mutatja be nekünk. Hogy ez milyen nagy
kiváltság, azt tudják mindazok, akiknek a megszentelt látás
osztályrészük lehetett.
Törekedjünk azért a Szellemtől nyert megvilágosodásra. Ne
kíváncsiságunk kielégítésére, ne is azért, hogy saját magunkat
vigasztaljuk meg, hanem azért, hogy ezáltal lássuk a megdicsőült
Krisztust. Ó, bárcsak lennének hozzá méltó elképzeléseink róla, és ne
gyaláznánk méltatlan gondolatokkal Urunkat! Bárcsak olyan elevenen
élne bennünk lénye, munkássága és dicsősége, hogy teljes szívvel és
lélekkel tudnánk dicsérni Őt. Akinek a szíve a Szent Szellem vezetése
által gazdagodott meg, az Megváltóját mérhetetlenül megdicsőíti. -
Jöjj, Szent Szellem, mennyei fény, mutasd meg nekünk Krisztust, a mi
Urunkat!

A Szentlélek nemrég nekem is rávilágított arra,
hogy mennyire szeret az én teremtő Atyám,
Aki egyszülött Fiát adta értem।
Újra érzem az Ő szerelmét és kegyelmét।
Tudom,hogy az én hitem GYŐZTES HIT!

2010. július 12., hétfő

Kit, mikor és hogyan szabadít meg?

"...meg tudja szabadítani az Úr a kegyeseket a kísértésből, a  gonoszokat pedig büntetések között megtartani az ítélet napjára"  (2Pt 2,9)

   Az igazakat megpróbálja Isten. Nem igazi hit az, amely nem ment át  próbán. A kegyesek azonban megszabadulnak a próbákból, nem valamely  véletlen, vagy külső segítség folytán, hanem az Úr közbelépése által.  Ő szabadítja meg a benne bízókat. Isten szereti az istenfélőket,  mindig tudja, hol vannak és mi a sorsuk.    Olykor azt hiszik, hogy szinte útvesztőbe kerültek, és sejtelmük  sincs, hogyan menekülhetnek meg a fenyegető veszély elől. De amit ők  nem tudnak, azt tudja az Úr. Ő tudja, hogy kit, mikor és hogyan fog  megszabadítani. Úgy szabadít meg, ahogyan az istenfélő embernek  leginkább a javát szolgálja, akkor, amikor az a kísértőt a legjobban megszégyenítheti, és amikor Isten dicsősége a legnyilvánvalóbban  megmutatkozhat. Nyugodtan az Úrra bízhatjuk a „hogyan"-t és  örvendezhetünk, hogy Ő így vagy úgy, de hatalmas jobbjával  dicsőségesen átsegíti népét e földi életben a veszélyeken, próbákon és  kísértéseken.    Ne kutassak tehát ma sem az Úr titkai között, hanem várjam  türelmesen a szabadulás idejét, bízva abban, hogy noha én nem látok  kiutat, mennyei Atyám már készíti a szabadulás útját számomra.

2010. július 5., hétfő

Miért maradnál fogoly?

"Akkor jóra fordítja sorsodat Istened, az Úr" (5Móz 30,3).
     Isten népe fogságra adhatja önmagát a bűn által. A keserű gyökérnek  igen keserves gyümölcse ez. Micsoda szomorú fogság az, amikor Isten  gyermeke eladja magát a bűnnek: megkötözi a Sátán, megfosztja  szabadságától, imája erejétől és az Úrban való örömétől. Vigyázzunk, hogy ne kerüljünk ilyen fogságba.    Ha azonban mégis így jártunk, akkor viszont ne essünk semmi esetre  sem kétségbe. Nem maradhatunk örökké ebben a szolgaságban! Az Úr Jézus  túl drága árat fizetett szabadulásunkért, semhogy az ellenség kezében  hagyhatna minket. Ez a szabadulás útja: „Ha megtérsz az Úrhoz, a te Istenedhez". Ahol először szabadulást találtunk, ott újra megtaláljuk  azt. Ha Krisztus keresztjének lábánál bűneinket megvalljuk, bocsánatot  és szabadulást nyerünk. Szeretné az Úr továbbá, ha mindenben  engedelmeskednénk, amit parancsol nekünk. Ha teljes szívünkből ezt  tesszük, akkor hamarosan vége lesz a fogságnak.    Gyakran elmúlik szellemi fásultságunk és lelkünk szomorúsága,  mihelyt elhagyjuk bálványainkat, és engedelmesen hódolunk az élő Isten  előtt. Nem kell mindvégig fogságban maradnunk! Visszatérhetünk Sion  polgárai közé, mégpedig azonnal.    Urunk, szabadíts meg fogságunkból!

2010. július 1., csütörtök

Isten velünk

"Isten veletek lesz" (1Móz 48,21).
     A jó öreg Jákób nem maradhatott tovább József mellett, mert eljött  halála órája. Mégsem féltette fiát, mert hittel mondhatta: „Isten  veletek lesz!" Mikor nagyon kedves rokonunk vagy barátunk hal meg,  nekünk is azzal kell vigasztalnunk magunkat, hogy az Úr nem távozott  el mellőlünk. Ő él és mindörökké velünk marad.    Ha Isten velünk van, a legjobb társaságban vagyunk, még ha  szegények és megvetettek vagyunk is. Ha Isten velünk van, mindig van  elegendő erőnk, mert az Úrért dolgozni sohasem megerőltető. Ha Isten  velünk van, mindig biztonságban vagyunk, mert semmi sem árthat annak, aki az Ő árnyékában lakozik. Micsoda öröm az számunkra: Isten nemcsak  most von velünk, hanem mindig velünk lesz. Velünk, családunkkal,  gyülekezetünkkel. Jézus neve, Immánuel, is azt jelenti, hogy velünk az  Isten. Vajon nem az mindenek felett a legjobb, hogy Isten velünk van?  Ezért nincs okunk a félelemre inkább örüljünk és reménykedjünk.  Krisztus ügye halad, az igazság fog győzni, mert az Úr azokkal van,  akik Ővele tartanak.    Bárcsak egész nap ezen örvendeznének ennek a kis könyvnek az  olvasói! Ennél nagyobb örömet sehol másutt nem lehet találni.

2010. június 26., szombat

Már nem tart soká

„Legyetek tehát ti is türelemmel, és erősítsétek meg a szíveteket, 
mert az Úr eljövetele közel van" (Jak 5,8).

Az Énekek Énekének utolsó mondatai között ez áll: „Siess hozzám,
szerelmesem", a Jelenések könyvének záró szavai között pedig ezt
olvassuk: „A Szellem és a menyasszony így szól: »Jöjj!«; a Vőlegény
pedig így válaszol: »Bizony, hamar eljövök!«". A szeretet vágyakozik
az Úr dicsőséges megjelenésére, és örül a drága ígéretnek: „Az Úr
eljövetele közel van!" Ez megerősíti szívünket, míg a várakozás ideje
tart. Ezen az ablakon reménységgel nézhetünk ki.
Ezen a szent „achát ablak"-on át fényáradat özönlik a jelenbe, és
késszé tesz a munkára, képessé a szenvedések elviselésére.
Megpróbáltatunk? A küszöbön álló öröm intsen türelemre. Kifáradtunk,
mert vetettünk, de nem arathatunk? Fogadjuk meg Igénk bátorítását és
legyünk türelemmel! Kísértések környékeznek, és már-már meginog a
szívünk? Legyünk bizakodók, az Úr hamarosan eljön, és azt üzeni:
„erősítsétek meg szíveteket!" Legyetek határozottak, szilárdak,
rendíthetetlenek, állhatatosak, „buzgólkodjatok mindenkor az Úr
munkájában" (1Kor 15,58). Nemsokára meghalljátok a Királyunk jövetelét
jelző ezüstkürtök szavát. Semmit se féljetek! Tartsátok a bástyákat,
mert Ő jön. Már a mai napon is megérkezhet.